Cserhátsurány a kéken - új!

A Terény-Cserhátsurány közötti Országos Kéktúra útvonalat eddig műúton közelítettük meg. Néhány napja vettem csak észre a faluban az új kék jelzést. Amúgy többször jártunk már a terényi temető feletti traktorúton, mert egy meglepően vadregényes erdőrészbe visz. Az út végén egy vadles áll, ami a gyerekeknek is remek célpont. Ezúttal azonban újra elindultam ezen az ösvényen, immár azzal a nem titkolt céllal, hogy a "Surányba" vezető új (?) kéket fedezzem fel magamnak. Segítségemre Júlia lányom sietett, aki nyűgös lévén hozzám köttetett egy háti hordozóban.

A ház felől a falu közepe fele tartva érünk az Asszonybosszantóhoz. Itt jobbra kell fordulni, és "kattanásig" menni. Vagyis átkelni a patak felett, elhagyni a régi pincéket, házakat, majd enyhe emelkedőn követni balra az aszfaltból ekkor kövessé váló utat. A temető végéig ezen kell maradni. Az ösvény végén, a temetőben, forduljunk jobbra: a traktorútra, mely a temető két része (katolikus és evangélikus) között meredeken vezet felfelé az erdőbe.

Innentől nincs nagy "trouvaille": az ösvény egyértelműen mutatja, hogyan jutunk el a vadlesig. Gyönyörű, sűrű erdő ez, alig néhány méterre a falu utolsó házsorától.

Az indulás óta körülbelül fél órát sétálva érjük el a vadlest. Innentől jó, ha jobban figyelünk a kék jelzésre, mert egy kevésbé kitaposott rész következik néhány parcella föld mentén. A táblákat elhagyva azután szép lejtmenet jön, egy újabb finom erdei résszel, majd ennek végén romantikus, vadvirágos rét. A völgybe leérve egy fasor és traktorút keresztezi utunkat, és becsatlakozása után megint felfelé kell kapaszkodni. A dombtetőn ketté válik utunk: balra jutunk Cserhátsurányhoz közelebb, bár a traktorút vége a Herencsény felőli oldalra esik. Mi már idáig nem jutottunk el, mert szarvast láttunk a kapaszkodás közben, s erre felébredt a hordozóban lányom, akivel inkább a Terénybe menő visszautat választottam.

Összességében: nagyszerű változtatás ez a kék útvonalában, hiszen egy sokkal szebb, természetközelibb élmény a túrázóknak. (És a fenti út megtétele közben nem találkoztam emberrel.)

Copyright © 2012 Nagy Ágnes és Mátyás Imre